A kámoni iskola története.
Tekintsünk vissza a multba, körülbelül 1900 évig, amikor Kámon község még csak 30-35 házból állott és egyházilag a szombathelyi plebániához tartozott.
Két urasági kastély és birtok volt a faluban, a Reiszig és a Saághy családoké. A Reiszig család a következő években házhelyeknek parcellázta földjeit, amelyek a falu keleti oldalán feküdtek el. A föld ára négyzetölenkint 1.50-3 korona volt s a szombathelyi sok gyermekes családok, különösen a vasutiak, sietve vásároltak földet s telepedtek ide. Hamarosan felépült az úgynevezett Kámon újtelep négy utcája.
Az ó falu fölműves lakóinak gyermekei a püspöki iskolába jártak, mert az iskola építésénél ingyen fuvarral szorgalmaskodtak. A telepi gyerekek pedig a szombathelyi községi iskolába iratkoztak. A folyton szaporodó létszám miatt a szombathelyi iskolák nem szívesen fogadták a vidékieket s később ki is zárták s ezért az irattárban lévő okmány szerint más 1910-ben a Közigazgatási Bizottság kötelezte a községet iskola építésére. A község képviselő testülete az akkori körjegyzővel, Simon Józseffel az élén, el is határozta a három tantermes iskola építését, községi jelleggel az újtelepen. Ókámon polgárai azonban a vallás – és közoktatásügyi minisztériumhoz küldtek folyamodványt, hogy engedélyt és segélyt kérjenek felekezeti iskola felállításához.
Az engedély megérkezett s az építendő iskola r. k. jellegű lett. Dr. Gaál Sándor apátplébános tehát megalakította az első iskolaszéket. A megalakulásról s a tanácskozásról felvett jegyzőkönyvek a szombathelyi főplébánia levéltárában találhatók.
Az első iskolaszék tagjai voltak: Dr. Gaál Sándor elnök
Dr. Saághy István alelnök, Fehér József máv. lakatos
Molnár Pál gondnok, Kovács Imre
Nardai Ferenc községbíró Kummer Ferenc üveges
Kummer József kertész, Tóth Lajos asztalos
a falu,........................ a telep részéről.
Az iskolaépítéshez pénz hiányában azonnal nem kezdhettek, viszont a gyermekek egy tanévet nem veszíthettek, azért az iskolaszék elhatározta, hogy egy férfi és egy nőtanítói állást szervez. A tanköteleseket bérelt tanteremben iskoláztatja Szombathelyen. Evégből a fiuk részére a püspöki iskolában, a lányok részére a zárda iskolában bérelt egy tantermet. 1912. szept. 26.-án pedig a pályázat nélkül beérkezett egy férfi és 4 nőtanitó kérvénye alapján Kutasy János söptei osztálytanitót egyhangúlag, Szendy Teréz sorkipolányi tanitónőt pedig szótöbbséggel választotta meg kámoni tanítónak, illetve tanítónőnek.
Iskolánk első tanéve tehát az 1912/13. tanév. A beiratást okt. 1.-én tartottuk, 2.-án pedig megkezdtük a tanítást. A beiratkozott fiu tanulók az I.-VI. osztályra 58 volt, a lányok I.-V. osztályban 47-en voltak. A tanitás szorgalmasan folyt a törvényes szünnapokat leszámitva egész a vizsga napjáig, akkori szokás szerint május. 31-ig.
Ez idő alatt az iskolaszék az iskolaépítéshez szükséges pénz előteremtésén fáradozott. Sikerült is Szombathelyi egyházmegyei Takarékpénztárból 40.000 Koronát kölcsönképen fölvenni 50 évi törlesztésre. Kiirták tehát a pályázatot az építésre. A nyertes a Kopfensteiner cég lett. 31.000 Koronáért megépítette a két tanitói lakást, egyenkint: két szoba, konyha, kamra és előszobával, azonkivül két, 12 méter hosszú és 6.30 m . széles tantermet, előrésszel, továbbá a mellékhelyiségeket, u. m. mosókonyha, később kortespénzből lett kiegyenlitve a tartozás.
 |
Az iskola a községtől délre, tehát a Szombathelyre vezető úton, Kámon legmagasabb részén, Palkó József, Balog György és Kovács Józsefné telkén, 1400 négyszögöl területen épült fel. A tervek úgy készültek, hogy ha a tanulók száma tovább emelkedik, az épületet lehessen bővíteni.
Október első vasárnapján, 5-én volt az ünnepélyes felavatás. Az épületet Dr. Gaál Sándor plébános, az iskolaszék elnöke szentelte fel.
A gyerekek az 1913/14-es tanévet az új iskolában kezdhették meg október 8-án. A tankötelesek száma már 151-re emelkedett erre az évre. A tanév végi vizsgák dr. Gaál Sándor apátplébános részvételével zajlottak mindaddig, amíg a római katolikus jelleg fennállt.
1914. július 25-én kezdődött az I. világháború, amely éreztette hatását nemcsak a családok, hanem az iskola életében és fenntartásában is. Kámon hajlandónak mutatkozott az iskolát teljesen a saját kezelésébe átvenni a jelleg megváltoztatásával. 1916. július 2-án az iskolaszék tagjai feliratban kérték a Vármegyei Közigazgatási Bizottságot, hogy az iskolát átadhassák a „politikai községnek”, melyet a püspök 2507/917 számú leiratával elfogadott, és átadta az iskolát községi kezelésbe. Így az iskola elvesztette katolikus jellegét.
A községi iskola első éve az 1918-19-es tanév volt. Ebben az évben járvány és tüzelőhiány akadályozta az iskolai munkát. A történelmi események hatása az iskola életében is megmutatkozott. Ezt a tanévet „megfelelt” vagy „nem felelt meg” bejegyzéssel zárták a tanulók, az év végi vizsga elmaradt.
Megalapításától fogva Kutassy János mint vezető tanító igazgatta az iskolát. Szendy Teréz 1922. január 1-jén kapta meg az igazgatói kinevezést. Igazgatása idején nagyot fejlődött az iskola.
 |
| Szendy Teréz |
 |
| Az épületbővítés tervei 1929 |
 |
| Szendy Mária tanítónő |
 |
| Schuszter vendéglő Kámon (Spiegler Tibor gyűjteményéből) |
Az igazgatónő kinevezése után került sor új tanítói állások meghirdetésére, 1923. január 1-jétől kezdve négy tanítóval működött az intézmény, akik lelkiismeretesen, magas szakmai színvonalon végezték munkájukat.
„Csoda-e, ha felsőbb hatóságunk a királyi Tanfelügyelő Úr iskolánkat úgy jellemezte, mint Vasvármegye mintaiskoláját…” - írta naplójában az igazgatónő.
Egy 1922-ben kiállított bizonyítványból tudjuk, hogy a következő tantárgyakat értékelték *ezekben az években:
Hit és erkölcstan Polgári jogok és kötelességek
Beszéd és értelemgyakorlat Természetrajz
Magyar olvasás Természetrajz és vegytan
Magyar helyesírás Szépírás
Magyar nyelvtan Rajzolás
Magyar fogalmazás Éneklés
Számtan Kézimunka, kézügyesség
Mértan Gazdaságtan (háztartástan)
Földrajz Testgyakorlás
Történelem Német olvasás írás
A községgel való együttműködést mi sem mutatja jobban, mint a helyi Népművelési Bizottság megalakulása, amelynek feladata az iskolán kívüli népművelési munka volt. Elnöke dr. Saághy István, tagjai pedig ifjú Saághy István, Reiszig Antónia és Reiszig Géza, továbbá a tantestület tagjai lettek.
A lakosságnak szóló vasárnapi előadások megtartása a tanítókra maradt, ezeket később kiegészítették kísérő műsorral, szavalatokkal, párbeszéddel, színművek előadásával. A Vallás és Közoktatási Minisztériumtól145 darab kötetből álló népkönyvtárt kapott ajándékba az iskola a népművelés előmozdítására.
Az adományokból egy 360 pengős harmóniumot szerzett be az iskola az énektanítás segítésére.
Az iskolában „hazafias ünnepélyeket” rendeztek október 6-án és március 15-én. Megünnepelték Szendy Teréz 25 éves tanítói működését, a község minden rendű és rangú tagja részt vett az ünneplésben.
Tizenkét éven keresztül két tanteremben folyt a nevelői munka átlag 240 gyermekkel. A háború okozta létszámcsökkenés után újból emelkedett a tanulók száma. A tanügyi hatóságok évről évre sürgették a községet, hogy újabb tantermeket építsen. A falu 1928-ban hozta meg a két új tanterem építésére vonatkozó határozatát. Ez a tanév „224 mindennapi és 60 továbbképző” tanuló beíratásával kezdődött, ami igazolta a fejlesztés szükségességét.
Az állami sablontervet az államépítészeti hivatal vezetője felülbírálta, a meglévő épület meghosszabbítását látta megfelelőnek, hogy a tágas udvar megmaradjon.
A két új tanterem összenyitható és elválasztható volt egy úgynevezett japánfallal, így egy nagy befogadóképességű terem állt rendelkezésre az előadásokhoz.
Az épület tervét befolyásolta még, hogy gróf Mikes János megyéspüspök a szombathelyi plébániát hat részre osztotta, így Kámon és Herény is önálló lelkészséget kapott.
Dr. Szendy László szervezte meg a szétválasztást. A faluban egy fakápolna állt csak, ezért az iskolabővítéshez újabb kérelemmel csatlakoztak. Az iskolaszékkel egyeztetve a két új tanteremhez oltárszoba, sekrestye és gyóntatófülke építésére kaptak engedélyt.
Az iskola építését a Kámonban lakó Gerőly János kőművesmesternek adták ki.
1929. október 20-án megtörtént az iskolafelszentelés, amelyet gróf Mikes János megyéspüspök személyesen végzett, ezzel is kifejezte elismerését az iskolafenntartó községnek, hogy lehetővé tették az iskolakápolna felállítását, így ideiglenesen megoldódott a plébánia problémája, amíg a templom megépíthető lesz.
Az ünnepségen részt vettek Kámon lakói, a szomszédos Herényből is sokan eljöttek. Véglegesen december elsején vették birtokba az új tantermeket, elindult az egész napos munka, kivéve a harmadik és negyedik osztályt, ahol nagyon magas volt a létszám.
A község és az iskola élete még szorosabban összefonódott, vasárnaponként kinyitott a könyvtár, nagy volt a forgalma. Ismeretterjesztő előadásokat tartottak a tanítók, és az 1930-as évtől kezdve év végén megrendezték az anyák napját is.
Az 1927-es új tantervvel új módszerek is bevezetésre kerültek .Minden évben megrendezésre került a madarak és fák napja, az ünnepségek, a karácsonyi műsor , a gyereknap, a mesedélutánok és a tanulmányi kirándulások. A gyerekek színdarabokat tanultak és adtak elő nagy számú közönség előtt.
A népművelési munka kiegészült, otthongondozó tanfolyam szerveződött, amelyen főzés, befőzés és gazdálkodás volt a téma. Indult később szabó-varró* és az ifjúság részére német nyelvi tanfolyam is.
1937 október 10-én ünnepelte az iskola fennállásának 25. évfordulóját. A jubileumi ünnepségen Poldini Csipkerózsika című zenés dalművét adták elő a tanulók. Másik ünnepe is volt ebben az évben az iskolának: Szendy Mária tanítónő miniszteri kitüntetésben részesült, amelyet október 2-án vehetett át.
Az 1939/40-es tanévben az iskolaszék újra meghirdette az igazgatói állást. A fenntartók Szabó Dezső pályázatát fogadták el.
Ez a tanév már háborús viszonyok közt telt. Az iskola tantermeit lefoglalták a katonák, a munkát csak három félnapos tanítással lehetett folytatni a megmaradt egy tanteremben.
Ennek a tanévnek a dokumentálásával zárul a napló. 1940 júliusában vonult nyugalomba Szendy Teréz tanítónő, a gyerekek és a szülők szeretett és tisztelt Terka nénije, akinek a neve egybefonódott az iskola életével, történetével. Ott állt az iskola „bölcsőjénél”, hivatásszeretetének, nyugodt egyéniségének, határozottságának nagy része volt a kámoni iskola jó hírének megalapozásában. Tanítványai ma is megbecsüléssel, hálával, szeretettel emlékeznek rá.
Az 1940/41. tanévtől Szabó Dezső lett az igazgató. Ebben az évben vált nyolcosztályossá az elemi iskola. A szép tervek megvalósításába azonban beleszólt a háború. A férfi nevelőket elvitték katonai szolgálatra, a tantermekbe katonákat szállásoltak be. A német katonák helyét a tábori csendőrség foglalta el. Gyakran maradt az iskola két nő nevelője magára, és látta el a férfiak munkáját is.
1944 őszén megkezdődtek a légiriadók. Mivel az iskola területén nem volt óvóhely, a tanulók a légi veszély jelzésére hazafutottak. „Nem volt már többé nyugalom…”- írta az egyik tanítónő a naplójában.
Naponta hozták a szomorú híreket a gyerekek bevonuló testvérről, apáról, frontról kapott levelekről.
1945. március 29. vetett véget a szenvedésnek.
A háborús események nagyon megviselték az iskolát. Épülete, a lépcsőfeljárók, ajtók, ablakok megrongálódtak, az irattárak, a könyvtár teljesen megsemmisült. A bútorzat, a felszerelés mind szétszóródott.
A helyreállítás munkálatai akkori szemmel nézve hatalmas összegeket emésztettek fel. Az épületben keletkezett kár 1000.000 pengő, a belső berendezésben keletkezett kár 487.900 pengő volt.
A tanítás házaknál, kertekben folyt, mivel az iskolát szovjet katonák foglalták el. 1945. augusztus végén a szovjet hadsereg visszaadta az iskolát a községnek. Nevelők, szülők és gyerekek mind összefogtak, munkához láttak, hogy szeptemberben a régi termekben kezdődhessék az iskolai munka.
A község asztalosai padokat, ajtókat készítettek, Ehmann Sándor lakatos zárakat, Somogyi Géza, Kummer Miklós és Abért István az üvegezést végezték. Az iskola szétszóródott bútorzatából a községben 2 asztalt, 2 dobogót és 3 táblát sikerült megtalálni. Krutzler Kálmán festő kimeszelte a tantermeket, Simon József és Szabó József a kályhákat javította ki. A takarítás nagy munkáját a tanítónők és a szülők végezték. Így a község lakóinak összefogása eredményeképpen szeptemberben, ha hiányos felszereléssel is, de újra az iskolában, nyugodt körülmények között kezdődhetett a tanítás.
Színdarabok, műsorok, rendezvények bevételeiből táblákat, szekrényeket, székeket, könyveket vásároltak, hogy tovább gyarapodjon az iskola szegényes berendezése, felszerelése.
A szülői összefogásnak köszönhetően elkezdődhetett a tanítás. Minden szülő segített szénnel, fával, fuvarral. Felajánlottak 24 ezer pengőt, 27,5 q fát és 14 q szenet. Egy tantermet tudtak fűteni, így a tanulók felváltva jártak iskolába.
A felszerelést a következő években szülői felajánlásokból, színdarabok, műsoros rendezvények bevételeiből pótolták. Parkosították az iskola udvarát.
1947. május 31-én 1500 Ft államsegélyből felújították az iskola külsejét is. Ebben a tanévben megszervezték a Szülői Munkaközösséget
1948. június 22-e nevezetes dátum, az iskolák államosítása fűződik hozzá, a kámoni iskola életében is fontos esemény. Megszűnt a községi jelleg, a herényi iskola hozzácsatolásával körzeti általános iskola lett. Az iskolakörzet teendői mellett ehhez az évhez fűződik a Szülői Munkaközösség tankönyvakciója, amelyhez a fizetésük 1%-val járultak hozzá a szülők.
Ez év szeptemberében elkezdődött az úttörőcsapat megszervezése is.
1948-ban a tanteremhiány miatt egyre nehezebbé vált a tanítás. Ezért a tanárok mindent elkövettek, hogy a Vörös Zászló utca 1.sz. alatt lévő Schuszter-féle vendéglőben termet kaphassanak az iskola számára.
November 25-én megérkezett a Megyei Földhivatal 16365/48. sz. döntése arról, hogy a Schuszter vendéglőt átengedik általános iskolának. Egy kis átalakítással külön birodalmat varázsoltak két osztálynak.
1950-ben Szombathelyhez csatolták Oladot, Újperintet, Herényt, Göngyöshermánt és Szentkirályt. Így alakult ki ”Nagy – Szombathely”. Kámon a VII. kerület lett.
Az iskolai munka két akkori jelszava ma is érvényes. A „Tanítsunk tanulni!” és a Neveljünk jobban!” szellemében folyt a tanítás. Ezekben az években megnehezítette a munkát, hogy gyakoriak voltak a pedagógusáthelyezések. Sokszor szinte hetenként változott a tantestület összetétele.
A Szülői Munkaközösségnek nagy szerepe volt az iskola életében, a tanulás ellenőrzésében, emellett jól sikerült teadélutánnal, tombolával, karácsonyi vásár rendezésével járult hozzá a felszerelés gyarapításához, a tanulók megajándékozásához. Bilik József kertész 40 darab fenyőfát ajándékozott az iskolaudvar szépítésére.
Több szakkörben tevékenykedhettek a tanulók: Micsurin-, fizika-, orosz-, modellező, irodalmi és táncszakkör is működött. Később számtan-, biológia- és bábszakkörrel bővült a kínálat.
A tanév befejeztével folytatódott az úttörők nyári munkája, kalász- és mákgubógyűjtés, burgonyabogár-keresés volt a feladat.
Az 1954/55-ös tanévben került sor a napközi otthon megszervezésére. Egy 37 fős csoportban folyt a munka délután 16 óráig. A tanév végén látványos tornaünnepélyt rendeztek, ami később hagyománnyá vált
Tornaünnepély 1954/55-ös tanév
Elindult a nyári táboroztatás is, 20 tanuló vett részt balatoni táborozásban. Végre nyugalmasabb idők jöttek.
Nyári tábor képei
Nyugodtan indult a következő tanév is. Az őszi eseményekről így ír naplójában Szabó Dezső:
„Az 1956. október 23-án elindult vihar hozzánk is eljutott. A legnehezebb napokban nem is volt tanítás, később, november közepétől is minden erőnket a munkafegyelem helyreállítása kötötte le. Tanulóink nap mint nap látták, hallották a nyugatra távozókat, a híreket, az otthon szilárdsága megingott, valahogy magukra maradtak a gyerekek.”
Csak a második félévben állt helyre a rend. A tanulók már nem hiányoztak. Idegen nyelvként németet tanultak, az orosz választható nyelv lett.
Az államosítás 10. évfordulójának évében -1958-ban – elkerülhetetlenné vált az iskola épületének további bővítése.
A tantestület létszáma a kezdeti két főről 21-re emelkedett. A tanulók létszáma már 430 volt.
Két új tanterem és irodaépület építése volt a cél csak társadalmi munkára hagyatkozva. 1958 tavaszán indult az építkezés. Összefogott mindenki: szülő, gyermek, nevelő.
A 8.b osztály tanulói tombolát rendeztek, a 7.b osztályosok könyvjelzőket készítettek, és azokat árulták. Volt tanítványok is kivették részüket az építkezésből. A kámoni üzemek, különösen a Takarógyár, nagy segítséget nyújtottak.
A tavaszi munkálatok után szeptemberben már a két új teremben is megindulhatott a munka, elkészült az igazgatói iroda és az új tanári szoba is.
A szülők és az iskola jó kapcsolata nem csak a munkában mutatkozott meg. Műsoros előadást tartottak farsang idején olyan nagy sikerrel, hogy meg kellett ismételni. A bevételt az iskolára fordították.
Az ötvenéves évfordulóra készülő iskola sokat fejlődött. A könyvtárban a tanulók 632, a nevelők 949 könyv közül válogathattak. Bővült a szakköri kínálat (sport, kézimunka, rajz, rádiós), év végén a tanulók munkáit kiállították. Az úttörők Felsőcsatáron táborozhattak.
A tanárok és a diákok már nyáron készültek az ünnepségre. Az igazgató Pongrácz Istvánnét bízta meg a műsor összeállításával.
Október 5-én volt a nagy nap. Az első tanítók is részt vettek az ünnepségen, díszes meghívót kapott az első esztendő minden tanítványa. „Három nemzedék szép találkozása volt ez az ünnep, mintegy szimbolizálva az iskola múltat jelent, jövőt összefogó szent hivatását” – írja Szabó Dezső.
Az első tanítványok végül elénekelték Kutassy János kedves énekét, CsokonayVitéz Mihály megzenésített versét, A Reményhezt.
Az eddigiek is mutatják: az iskola vezetésére és nevelőire mindig is jellemző volt az, hogy nem féltek belevágni új feladatokba, így merült fel a sportpálya terve. Sikerült megszerezni a szomszédos telket, az építés gondja az iskoláé volt, saját erőből kellett a pályaépítést megoldani.
A városi kulturális szemlén is indultak az iskola tanulói, akik szavalatukkal arany- és ezüstérmet nyertek.
1964.április 22-én elöntötte az egész városrészt a víz, a Gyöngyös patak vize.
„Hirtelen, váratlanul,szinte észrevétlen. A nagy tízpercben még semmi sem látszott, s délben sokan már csak kerülő úton jutottak haza az utcán hömpölygő áradat miatt” -írja Szabó Dezső igazgató.
„Az iskola csak csónakkal volt megközelíthető. Az új tantermekben, a tanáriban, az igazgatói irodában magasan állt a víz. Teljesen tönkrementek a padlók, a vakolat, megrongálódtak a falak, úszott a szennyes árban a sok-sok hivatalos papír, bizonyítványok, anyakönyvek. Hatalmas kárt okozott a víz. Egy hétig közelébe sem mehettek az iskolának a hömpölygő víz miatt. Amikor már elvonult az áradat, ott maradtak a szennyes sárral borított padlók. … Egy hétig nem lehetett megközelíteni az iskolát. Mikor elvonult az ár, ott maradtak a megrepedezett falak, a szennyes sár.”
A városi iskolák azonnal segítettek, a Petőfi utcai iskola tantermet ajánlott fel, ruhasegély, tankönyv, pénzadomány érkezett a szőlősi iskolától.
A nyár újból a szülők és a tanítók közös munkájával telt. Minden évben volt mit építeni, javítani.
Az 1967/68-as tanévben elkészült a sportpálya, nagy örömet szerezve a diákoknak. Ennek az évnek volt egy szomorú eseménye is. Kideríthetetlen áramhiba miatt tűz ütött ki a tanári szobában. Elégett az évek óta gyűjtögetett tanári könyvtár, a naplók, az iratok, a tanárok személyes tárgyai. Mi jöhet még? – tették fel a kérdést az elkeseredett kámoniak.
Ehhez az évhez kötődik egy barátság kezdete is, amely a csehszlovákiai Nagymegyer (Calovo) alapiskolája és a kámoni iskola között szövődött. Az év végén három napig vendégeskedtek itt a külföldi tanárok és diákok.
Június 1-jén a két iskola kórusa nagysikerű hangversenyt adott a Tanítóképző nagytermében, június 8-án pedig Nagymegyeren. A műsorban Kodály, Bárdos, Rossa Ernő, Szvesnyikov művei szerepeltek. A csehszlovákiai Új Ifjúság című lap így írt a két iskola barátságáról: „A szombathelyi énekkar rendkívül szép tiszta intonációval előadott kórusművei megnyerték a közönség tetszését…”
„Valóban úgy éreztük: hidat verünk dalból” – írta Szabó Dezső.
Szabó Dezső nyugdíjba vonult, az 1971/72-es tanévtől a Városi Művelődési osztály az iskola vezetőjévé dr. Kiss Ferencet nevezte ki. Legfőbb feladatnak az iskola korszerű tárgyi feltételeinek megteremtését, és egy új iskola megépítését tekintette.
A tanév nagy sikere volt, hogy a Daloló Ifjúság napján újból aranyérmes lett az énekkar, és így a vándorserleg végleg az iskoláé lett.
Szabó Dezső nyugdíjba vonult, az 1971/72-es tanévtől a Városi Művelődési osztály az iskola vezetőjévé dr. Kiss Ferencet nevezte ki. Legfőbb feladatnak az iskola korszerű tárgyi feltételeinek megteremtését, és egy új iskola megépítését tekintette.
A tanév nagy sikere volt, hogy a Daloló Ifjúság napján újból aranyérmes lett az énekkar, és így a vándorserleg végleg az iskoláé lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése