1956/57

Az 1956/57. tanévet változatlan tantestülettel kezdtük AV elején sem át- sem idehelyezés nem volt. Az év második felében azonban már történt változás. Január 2-án iskolánkhoz

helyezték Nyilas Balázst, aki azonban csak február l3-ig volt nálunk, mert a Járási .Művelődési osztályra kertült tanulmányi felügyelőnek. Január 7-én Nagy Dezső nyugatra távozott. Január l4-én Simon Istvánnét helyezték iskolánkhoz, ő azonban nem jelentkezett. Február l-én Szép Ilona jött hozzánk.

Nyugodtan indult az év. Már az első értekezleten a "Tanulni tanítunk" célt tűztük magunk elé. Dehogy gondoltuk akkor még, hogy ennél sokkal nagyobb, komolyabb problémákkal kell megküzdenünk.

Az 1956. október 23-án elindult vihar hozzánk is eljutott. A legnehezebb napokban nem is volt tanítás, később, november közepétől is minden erőnket a munkafegyelem helyreállítása kötötte le. Tanulóink nap, mint nap látták, hallották a nyugatra távozókat, a híreket, az otthon szilárdsága is sok helyütt megingott, valahogy magukra maradtak a gyerekek. Nehéz volt, nagyon nehéz megtalálni a helyes utat. Eleinte nagyon sok volt a hiányzás. A februárig mulasztott napok száma 2120 volt, s ez 5 napos tanulói átlagot jelentett. Szüneteltetnünk kellett a tanu1ó szobát is egy ideig. Kezdetben 40 perces órákat tartottunk, csak a körülmények teljes normalizálódásakor térhettünk vissza az 50 perces órákhoz, az orosz nyelv helyett németet tanultak a gyerekek, az orosz nyelvet csak azok tanulták, akik akarták.

A félévi tanulmányi átlag 3,13 volt.

Az április 18-i 3/4 évi ellenőrző értekezlet már arról tanúskodik, hogy a testület egységes fellépése meghozta a nagyon várt biztonságot, megszilárdulást. A szülők is fokozatosan rádöbbentek arra, hogy nem engedhetik sodródtatni gyermekeiket, törődniük kell velük. 422 tanulót bíráltunk el. rovót kapott 37 tanuló, intőt 47 tanuló, figyelmeztetőt 21 tanuló és dicséretet 16 tanuló. Hogy még mennyi teendő várt ránk, ezek és a következő számok is mutatják. Tanulóink 25 %-ánál baj volt a tanulással. A 23 tanulószobás közül 18 kapott intőt vagy rovót. A 35 napközis közül pedig 10 tanulónál volt komoly baj. Az úttörőcsapat nem működött, vezetője sem volt, új vezetőre várt a nagy feladat: összehozni újból a pajtásokat.

Azért, ha nagyon nehezen, sok küzdelem árán is, de kijutottunk a mélypontból. Májusban az énekkar már házi hangversenyt rendezett. Az év végi osztályozó értekezleten 3,38 volt az iskola tanulmányi átlaga. /Az alsó tagozaté 3,32, a felsőé 3,39/ Bukás 14 volt a félévi 39-cel szemben. A magatartási átlag 4,34 volt, de a mulasztási átlag nagyon szomorú: 8,45 nap.

            Az év végi tornabemutató nagyon szépen sikerült.

            A június 29-i tanévzáró értekezleten sok szó esett iskolánk elmaradott helyzetéről. Nincsen folyosónk, nincsen külön igazgatói iroda, hiányzik a szertárhelyiség. A tantermek berendezése is régi, rossz. A minimális szükséglet, hogy rendesen tudjunk dolgozni: 2 tanterem, hogy legalább a felső tagozat 1 helyen legyen, külön igazgatói iroda és tantestületi szoba, folyosók, napközis terem és a tantermi berendezések korszerűsítése. Közeledik iskolánk fennállásának 50 éves jubileuma, jó lenne, ha addigra valami megvalósulhatna a minimális szükségletből.

Ez után a nehéz, küzdelmes év után nagyon vártuk már a pihenést hozó nyarat.