1957/58

Gyorsan elröppentek a meleg napok, s már újra kitárta kapuit az iskola.

Itt volt új, nagy feladatokkal az 1957/58. tanév.

Ismét csak volt nevelőváltozás. Még a nyár folyamán Simon Gyulát a Dózsa utcai iskolába, Szép Ilonkát pedig a Hámán Kató utcai iskolába helyezték. Helyettük Kulcsár Sándor és dr. Pászthy Ottóné jött. Szeptember l-én ugyancsak a Dózsából jött iskolánkhoz Fáy József, de alig pár hétig tanított nálunk. Október l-én érkezett Vadnay Ilona, l5-én meg Martin Kornélia elment a Hámán Kató utcai iskolába. November l-én özv. Füzes Aladárné kapott hozzánk áthelyezést, majd később Harmat Jánosné. Volt hát bőven nevelőváltozás ebben az évben is.

Ennek a tanévnek a főfeladata kapcsolódik az előző évihez: megszüntetni a még fellelhető zűrzavart, segíteni a tisztánlátást. Iskolánkban ez nem okozott különösebb nehézséget, már az előző év végén viszonylagosan a régi kerékvágásban folyt a munka. Szeptembertől ismét kötelező lett az orosz nyelv tanulása. Év elején rendelet intézkedett a tanulóknak adható írásbeli feladatokról. Ugyancsak ez a rendelet szabályozta az írásbeli és szóbeli feladatok elvégzésére fordítandó tanulási időt. Ez az I. és II. osztályban 1 óra, a III. és IV. osztályban 1,5 óra, az V-VIII. osztályokban 2 - 2,5 óra. Kívánalom volt még, hogy szombatról hétfőre lehetőleg ne adjunk feladatot írásban.

Az iskolában 3 szakkör indult be. A sportszakkör vezetője Takács Lajos volt, az V. osztályosok kézimunka szakkörét Pongrácz Istvánné, a VII. osztályosokét pedig Szabó Dezsőné vezette.

Két nevelői munkaközösség működött: az alsó tagozatos oktató-nevlőmunka segítésére és az osztályfőnöki neve1őmunka egységesítésére.

            Az osztályok a következ6 létszámúak voltak:

            I.o       40        V. a     30 tanuló

            II.a      26        V.b      28

            II.b      26        VI.a     39

            III.a.    40        VI.b    30

            IV.a .   22        VII.a   33

            IV.b    29        VII.b.  24

                                   VIII.a  29

                                   VIII.b. 34

 Tehát 430 tanulóval indultunk. 32 napközis tanulónk volt, s 5 nevelő munkájával 2 tanulószoba működött az V-VI. és a VII-VIlI. osztályosok számára. A két csoport létszáma 42 volt.

Az úttörőszervezet munkájában a legnagyobb problémát az jelentette, hogy nem akadt a csapat vezetésére önként jelentkező nevelő. Az újraszervezés munkájának nehézségeitől mindenki félt, s valóban óriási feladatot jelentett ez. Igazgató kartárs vállalta a gyermekek összefogását. Az első szervezési felhívásokra 63 pajtás és 22 kisdobos jelentkezett. Rengeteg munkát, ötletességet kívánt a csapat vezetése. De ahogy múltak a napok, a hetek, úgy erősödött a csapat, úgy lelkesedtek a gyermekek. Érdemes megörökíteni év eleji társadalmi munkájuk eredményeit. A 7. osztály tanulói újrafestették padjaikat, ennek értéke kb. 600 Ft volt. Az alsó tagozat tanulóinak ugrópályát építettek a felsősök. Virágosították az iskolaudvart, árulták a Fóti Gyermekváros és az Eötvös-alap sorsjegyeit. Hulladékgyűjtési munkájuk is nagyon szép eredménnyel zárult. 87 q vasat, 220 kg színesfémet, 314 kg papírt, 547 kg rongyot gyűjtöttek. Ez városi viszonylatban is igen szép munka volt, ezért jutalmul október 31-én Rodolfó bűvész és Pataki Ferenc fejszámoló művész látogatott el iskolánkba, s szerzett a tanulóknak maradandó élményt.

A takarékossági versenyben is jól megállták helyüket tanulóink. Már az első negyedév végén 10 forintos átlagot értek el.

A nehéz tárgyi feltételek mellett, a mostoha anyagi körülmények ellenére is neve1őink a tőlük telhető legtöbbet adták. A félévi tanulmányi átlag 3,18 volt. Az alsó tagozaté 3,33, a felső tagozaté 3,03. Az egységes nevelői eljárások kialakítását a gyakori nevelőváltozások és a két helyen lévő felső tagozat nehezítette ugyan, de a törekvés az, egységre példája lehet a későbbi évek ez irányú munkájának is. S hogy ez az egységre törekvés milyen szilárd és tiszta volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amíg annyi iskola a zűrzavar szétoszlatásával küzdött, mi az iskola történetében talán a legnagyobbat tettük: társadalmi összefogással két tantermet, igazgatói irodát és tanári szobát építettünk. Nem volt könnyű munka a felajánlások gyűjtése, a munka megszervezése. S mindez a kötelező iskolai munka után, délután vagy legtöbbször az esték pihenése helyett. S közben az oktató-nevelő munkában is a maximumot igyekeztünk teljesíteni. Tovább erősödött az úttörőcsapat, készültek a szemléltető oktatást segítő házi készítésű tablók, táblák, képsorozatok, gyűjtemények, egymást érték a rendezvények, hogy azok bevétele is gyarapítsa az anyagi fedezetet az iskolaépítéshez.

            A június l8-i év végi ellenőrző értekezleten 434 tanulót bíráltunk el. Az iskolaátlag a félévi 3,l8-cal szemben 3,4 -re emelkedett. A kitűnő tanulók száma 21 volt, az elégteleneké 10. A magatartási átlag 4,6 volt.

            Vadnay Ilona tánccsoportja a városi bemutatókon kimagasló eredményt ért el, s szépen szerepeltek tanulóink a városi tornaünnepélyen is. A helyi tornaünnepély szép, színvonalas gyakorlatairól is sokáig beszéltek a tanulók, a szülők is.

A tanévzáró értekezleten búcsúzott iskolánktól Harmat Józsefné és Füzes Aladárné, akik az alsó tagozatban helyettesítettek, s ugyancsak ekkor köszönt el Kelecsényi Tiborné és Sájerli Lajos orosz szakos kartárs is, akik az anyasági szabadságon lévő Pongrácz Istvánné óráit látták el.

Ez a tanév az államosítás 10. évfordulójának esztendeje volt. :Nagy utat tettünk meg a 10 esztendő alatt. Az akkori 4 tanterem helyett 6 volt már s még egy másik épület. s a nevelők létszáma is 7-ról 21-re emelkedett. Mégis a legnagyobb munka,a legnagyobb előrelépés most várt ránk: a két új tanterem és irodák építése társadalmi összefogásból. Már a tavaszi jó idő beköszöntével megindultak az előkészületek. Összefogott mindenki: szülő, gyermek, nevelő. S nem sajnálta, nem kímélte senki sem az erejét, mindenki a tőle telhető legtöbbet szerette volna adni. Nehéz lenne leírni mindent, mégis meg kell, hogy örökítsük az önzetlen tenniakarás néhány szép példáját. A 8.b osztály tanulói tombolát rendeztek, a 7. b osztályosok könyvjelzőket készítettek. s azokat árusították, az 5.a osztály, az alsó tagozat és a tagiskola 3 színdarab teljes bevételével járult hozzá a munka megkezdéséhez.

S amikor megkezdődött a munka? Öröm volt látni a bontásnál segédkező fiúkat. a volt tanítványokat. a nevelőket, a szülőket ... Ahogy nőttek a falak, úgy nőtt a lelkesedés is. Az üzemek, különösen a Takarógyár a fuvart biztosították, a fiuk és lányok hosszú láncban adták kézről kézre a vizesvödröket. Morvai Lajos. Vass Gizella, Takács Lajos, Karáth László. Réffy Antal kartársak együtt dolgoztak a szülőkkel, akik közül sokan szabadságot vettek ki ezekre a hetekre:

Bödör Károly, Németh Kálmán, Dömötör Károly. Bognár József, Sóvári József, Horváth István és Adamek Jánosné.

Az összefogásnak, a fáradtságot nem ismerő tenniakarásnak meg lett az eredménye. Szeptemberben már a két új tanteremben is megindulhatott a munka: együtt, egy épületben volt a felső tagozat. S végre volt külön igazgatói irodánk és tanárink. Igaz, hogy kicsi. alacsony, sokkal egyszerűbb, mint a benti iskolák jól felszerelt, kényelmes irodái, tanári szobái, de ezt a mi munkánk hozta létre. Az idő múlik, az építés nehéz hónapjainak gondjai, aggódásai, álmatlan éjszakái lassan elfelejtődnek. Természetessé válik, aminek akkor annyira örültünk. Az emléktábla szövegét, amelyik az építés nagy munkáját örökítette meg, de hányszor elolvastuk!

1958-as építkezés emléktáblája az iskola falán

Az első tanítványok, akik az új teremben tanultak, még milyen boldogan vigyázták a frissen festett falak tisztaságát! Aztán ... a hétköznapok sok munkája mindent természetessé tesz. Az utánunk jövők már nem érzik a munkának azt az örömét, amit az építőknek jelentett. Amit nekünk jelentett ... és jelent.