1967/68 A tűz

Vadász Imréné kartársnő egy évi munka után elkerült iskolánktól. Lakóhelyéhez közelebb, a Tolbuhin úti iskolába helyezték. Helyette Lezsák Dezsőné jött. Októberben Maksa Ferencnét Fehér Józsefné nyugdíjas helyettesítette, a 2. félévben Fosztó Dénesné Tolnay Klára gyakorolt az alsó tagozatban.

Ebben az évben ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 éves jubileumát. Úttörőink gyűjtőmunkája gazdag kiállítási anyagot adott. Jól sikerült a Szovjetunióról szóló csapatvetélkedő is. Az úttörőmunkát a KISZ VII. kongresszusára készülés, az Auróra-akció, a „Vörös zászló hőseinek útján” mozgalom és a „Három tavaszt ünnepelünk” eseménykör gondolata hatotta át. A csapat vezetője Szabó Lászlóné volt. Az úttörőcsapat szervezésében működtek a szakkörök: az irodalom /dr. Sütő Miklósné/, a matematika /Kaibinger Lajos/, a fizika Endrődy Attila/, a rajz /Karáth László/ és a testnevelés /Unger József/.

Az oktatómunka ez évi fő meghatározója az 5. sz. Módszertani levél volt. Főként az alsó tagozatból a felsőbe való átmenet kérdésével foglalkozott. Mi a fő figyelmet a magyar nyelv és irodalom tanítására, az anyanyelv oktatásában alkalmazható új módszerek eredményességének vizsgálatára irányítottuk.  

A korábbinál is többet foglalkoztunk a hátrányos helyzetű tanulók munkájával, megsegítésével. A munkaközösségek is ezt, valamint a modern szemléltető eszközök alkalmazását tűzték ki célul. Az alsó tagozati munka vezetője Angler Miklósné volt az idén is. A magyaré dr. Sütő Miklósné, a számtané Endrődy Attila, a gyakorlati foglalkozásé Karáth Lászlóné. Tantárgyi irányítók pedig: történelemnél Mándli Antal, orosz nyelvnél Pongrácz Istvánné, földrajznál Karáth László.

A szülők részére két pedagógiai előadást szerveztünk. Tanulóink a korábbi évek hagyományainak megfelelően a patronált kisdobosokkal közös műsoros délutánt tartottak. Mind a 4 kis rendezvény nagyon jól sikerült, a gyerekek jól érezték magukat. Bátran, ügyesen szerepeltek. A szülőknek is sok öröme telt bennük.

Ebben az évben befejeződött a sportpálya építése. Óriási munka volt. De megmozdult mindenki: nevelők, szülők, tanulók, s hosszú hónapok nehéz munkájának eredményeképpen lett már sportpályája a mi tanulóinknak is. Micsoda öröm volt látni a csillogó gyermekszemeket, ahogy gyönyörködtek munkájuk szép gyümölcsében, s látni féltésüket, ahogy vigyáztak a salakra, a szép pázsitra. Minden előző sok-sok fáradtságot, bosszankodást feledtetett a gyerekek boldogsága: Nekünk is van pályánk!! S nem is akármilyen! S nem is akárhogyan! Mi dolgoztunk érte!

Pedig ennek az évnek a sportpálya elkészülte szerezte örömén kívül sajnos volt egy nagyon szomorú eseménye is. Január 29-én ki nem deríthető áramhiba következtében tűz pusztított a tanári szobában, minden odaveszett, reggelre a lángok alattomosan füstölgő martaléka feketéllett mindenütt. Elégett a teljes bútorzat, az éveken át oly sok gonddal gyűjtött tanári könyvtár, a naplók, a füzetek, feljegyzések, a kartársak személyes tárgyai, könyvei, ruhái... Csak álltunk érthetetlenül az üszkös falak mellett, s szomorúan találgattuk, mi rossz jöhet még. Pusztított az iskolában villámcsapás, sodort az árvíz, s most ez a tűz... Mégis dolgoznunk kellett tovább, az élet nem áll meg...

Az év végi értekezleten 436 tanuló munkáját vizsgáltuk. Kitűnő lett 18, bukott 27 tanuló. A mulasztás egy tanulóra eső átlaga 28 óra volt.

Magatartásuk eredménye a következő:5-ös 201, 4-es 154, 3-as 66, 2-es 3 tanuló.

Mielőtt az év krónikáját befejeznők, szólnunk kell egy igen kedves barátságról, amely iskolánk és a csehszlovákiai Nagymegyer /Calovo/ alapiskolája között szövődött. A megyeri kis dalosok a tanév végén 3 napra vendégeink voltak. A tanárokat a kartársak, a pajtásokat pedig a gyerekek látták vendégül. Június l-én a Tanítóképző nagy dísztermében közös kórushangversenyt rendeztünk. Ág Tibor és Kulcsár Sándor vezénylésére Lassus, Haydn, Svesnyikov, Teodorakisz, Kim Szun Nam és mai magyar szerzők kórusművei csendültek fel, s a zsúfolásig megtelt teremben a szűnni nem akaró taps, a meg-megcsillanó könnyek újból megerősítették bennünk, hogy a békének, barátságnak nem lehet akadálya semmilyen határ. A szív mélyéből fakadó dalnak csodálatos ereje van. Vendégeink jól érezték magukat nálunk, nehéz elérzékenyülés nélkül írni tanulóink kedvességéről, vendégszeretetéről, melynek ezernyi jelével halmozták el a kis csalloközi magyarokat.

Június 8-án meg mi látogattunk el karénekeseinkkel Nagymegyerre. A közös ünnepi hangversenyen sok, tapsot kaptak a gyerekek. A csehszlovákiai Új Ifjúság c. lap szeretettel irt a két iskola barátságáról. „A szombathelyi énekkar rendkívül szép tiszta intonációval előadott kórusművei megnyerték a közönség tetszését. Dinamikusan előadott hangulatos énekszámai, mint pl. a Dal a nyárról, Hetyke kakas, Esik a hó, Már vége lett a nyárnak c. kórusfeldolgozások kellemes hangulatot teremtettek.

A műsoron szerepeltek Kodály, Bárdos, Rossa Ernő, Szvesnyikov, igényes művei is...A hangverseny, úgy mint Szombathelyen ismét Eugen Suchon: Aká si mi krásná című darabjával ért véget, amelyet mindkét kórus szlovák nyelven énekelt..." Mikor hazafelé jövet a megyeri állomáson felhangzott tanulóink dala: "Ameddig dalra fog nyílni az ajkunk, miénk a föld, s a világ nem bír velünk…” úgy éreztük, hogy ez, nem pusztán szó, hanem valóban „hidat vertünk dalból”.

Sok-sok kedves barátság szövődött a megyeri pajtások és tanulóink között, szüleik között is. S azóta is jönnek-mennek a levelek, s egyre erősödik bennünk is, bennünk is a vágy: jó lenne még egyszer találkozni!.

Volt hát ennek az évnek szomorúsága, de volt soha nem halványuló szép emléke is. Mint az életben általában borús napok váltják a derűseket.

Az év végi értekezleten elbúcsúztunk dr. Sütő Miklósné kartársnőtől, nyugdíjba ment. Nem sokáig tanított nálunk, de a rövid idő alatt nagyon megszerettük szerény, csendes, mélyen érző kolléganőnket. Tisztelték, szerették a tanulók és a szülők is. A tantermek falait díszítő népi hímzések mindig emlékeztetni fognak mosolyára, halk szavára, a jóban bizakodó lelkes optimizmusára. Megvált az iskolától Lezsák Dezsőné is, az újonnan induló Derkovits iskolába ment. Kaibinger Lajos pedig a lakásához közel fekvő Népfront utcai iskolába kérte magát, oda is helyezték. Helyettük új nevelők jöttek: Németh Józsefné a Dózsa utcai iskolából, Morvai Istvánné Felsőcsatárról és Misky Mihályné. Flor Mihályné is fél óraszámban hozzánk és a Hollán utcai iskolába nyert beosztást, de aztán még sem kezdett itt munkát, még az évnyitó előtt elhelyezték.