1960/61

Alig zártunk, s máris jött szeptember. Nevelőváltozás is történt. Szabó Dezsőné a TIT Megyei Titkárságára került.

Heti 6 órában azonban tanított még történelmet. Domonkos Jánosné a Tolbuhin úti iskolába került. Két új nevelőt kaptunk: Vártok Jenőnét és Bertalan Sándort. Takács Lajosné anyasági szabadsága miatt szeptemberben nem állt munkába, Halmos Ferenc helyettesítette.

            Már az évkezdet feladatain erősen érződött az iskolareform előjele. A tanulók túlterhelésének megszüntetése társadalmi igény lett, s ezt csak gyökeres változással , iskolareformmal vált nyilvánvalóvá megoldani. Központi feladatul kaptuk, hogy az iskolát közelebb kell vinni az élethez, emelni kell a nevelők szakmai színvonalát, a tanulók öntudatát, hathatósabban alakítani világnézetüket. A sok, még ehhez a feladatkörhöz kapcsolódó tennivaló két fő kívánalomban sűrűsödött össze: Minden tanuló végezze el a 8. osztályt! Az iskola legyen 2. otthona a tanulóknak!

Ez évtől kezdve az 50 perces órákról áttértünk a 45 perces foglalkozásokra. A korábbi évekhez hasonlóan most is megindultak a szakkörök. Irodalom, kézimunka, rádió, rajz, ének és táncszakkörben dolgozhattak a pajtások. Lelkesedésben nem is volt náluk hiány. Év végén valamennyi szakkör szép eredményről adhatott számot a sok látogató által dicsért szakköri kiállításon.

Egyik feladatunknak tekintettük nevelési értekezleteink, megbeszéléseink színvonalának, a nevelők aktivitásának emelését. Egy-két anyagot érdemes ebben a kis krónikában megörökíteni. Beszéltünk, vitáztunk arról, hogy mit tehet és mit tett a család és az iskola a közösségi nevelés terén.

Decemberi összejövetelünk fő tárgya: A gyermek jobb megismerésére irányuló munkák tapasztalatai és az abból adódó feladatok voltak. Nagyon élénk, aktív volt az a megbeszélés, amelynek témája a nevelés célja és korunk nevelési céljainak megvalósítása volt, valamint ennek folytatása: szocialista nevelésünk célja a közösségi életben.

Nézzük most, milyen eredményeket értünk el az oktatásban, a tanításban! A november 23-i 1/4 évi értekezleten rovat kapott 35 tanuló, intőt 68 tanuló, figyelmeztetőt 47 tanuló és dicséretet 11 tanuló. E számok mögött egy nagyon nehezítő körülmény s minden nevelőnek egész évben állandó feladatot adó helyzet feketéllik. Körzetünk területén sok cigánycsalád kapott ideiglenes lakást, s ezeknek, a korábbi években faluról falura vándorló családoknak az iskolától ugyancsak elszokott gyermekei nálunk is nap mint nap hiányoztak. A megtehető intézkedések mind hiába voltak, a sok családlátogatás, a meggyőző szó, az anyagi segítség /még bútort is adtunk nekik, hogy otthon tanulni tudjanak/ vajmi kevés eredményt hoztak.

A félévi tanulmányi átlag 3,23 volt /az alsóban 3,45; a felsőben 3,08/. A magatartási átlag 4,52. 40 napközis tanulónk volt, az ő tanulmányi átlaguk 3,20, magatartási átlaguk pedig 4,35 volt. A 3/4 évi eredmények már kicsit biztatóbbak voltak az első értékelésnél. Rovót 19 tanuló kapott, intőt 40, figyelmeztetőt 50 és dicséretet 26. Év végén 454 volt iskolánk létszáma. 3,48-as tanulmányi átlagot értünk el /az alsóban 3,73; a felsőben 3.26/. 25 kitűnő és 8 elégtelen tanulónk volt. A magatartási átlag 4.69 volt. A napközis tanulók tanulmányi eredménye is emelkedett: félévkor 3,2 volt, most 3,4. Tanulóink ebben az évben is szépen takarékoskodtak, 22 648 Ft-ot tettek félre, ez 50 Ft-os átlagot jelent. Érdemes megörökíteni a végzett társadalmi munka értékét is. A januártól júniusig terjedő időben 15 011,40 Ft a lelkes munka értéke. Idekívánkozik a hulladékgyűjtés eredménye is: papírból 860 kg-ot, rongyból 710 kg-ot, vasból 2950 kg-ot szállítottunk a MÉH-nek.

Ebben az évben szépen gyarapodott a nevelői és tanulói könyvtár állománya is. Az ifjúsági könyvtáré 223 kötettel /3273,60 Ft/, a nevelőié pedig 250-nel /4741,20 Ft/. Így most a tanulók 632, a nevelők pedig 949 könyv között válogathatnak.

A június 28-i évzáró értekezleten azzal a jóleső érzéssel kezdhettük a nyári vakációt, hogy munkánk eredményes volt, az 1960/61. tanév kitűzött feladatait: a munkára nevelés hatékonyabbá tételét, az eszmei-politikai egység szilárdítását, az iskola és a társadalom kapcsolatának erősítését erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten teljesítettük. Legderekabb úttörőinkre is szép élmény várt, nyári táborozás Felsőcsatáron. Illés Károly, Bertalan Sándor, Morvai Lajos és Vadnay Ilona kartársnők voltak a tábor felügyelői. Tartalmas, szép programot állítottak össze, tanulóink nemcsak nagyszerűen szórakoztak, pihentek, hanem játékosan, könnyedén sok hasznos ismeretre is szert tettek.

Mielőtt ennek az évnek a krónikáját befejeznénk, szólnunk kell még valamiről, ami rendkívüli élményt jelentett mindannyiunknak. Ez év április 12-e nevezetes dátum marad mindörökre. Jurij Gagarin szovjet űrhajós e napon repült a világűrbe, hogy megnyissa egy új, csodálatos kor jövetelét, s hirdesse az ember uralmát az ismeretlen felett.