A gyorsan tovaröppent évekre emlékezés boldog-szomorkás
hangulatában „letészem a tollat”.
Mit is mondhat búcsúzóul a távozó. az őszön, a szeptemberi
iskolacsengő szavára vissza már nem jövő?
EGYETLEN VÁGY. EGYETLEN LOBOGÁS TÖLTÖTTE BE AZ ÉLETEMET: A
MINDENT A GYERMEKEKÉRT . A NÉP NEVELÉSÉÉRT SOKSZOR ÉJSZAKÁKON SEM NYUGODNI
ENGEDŐ TENNIAKARÁS SZENT TÜZE.
Szándékaimban mindig a szépet, a felemelőt, a jót akartam.
/Bár sikerült is volna mindig!/ Ha újból kezdhetném, az ifjúi vágy megint csak
az iskolába vinne:
TANÍTANI, NEVELNI.
Szombathely. 1972.
Tisztelettel és szeretettel emlékezem Szabó Dezső Igazgató Úrra és kedves feleségére.
VálaszTörlés